Prológus

Kedves olvasók! 

A blog nyitását őszre terveztem - nem feltétlen az utolsó napjára, de ez így jött össze - és végül sikerült is megtennem. Húztam-halasztottam a történet közzétételét, mivel - bevallom - egy kicsit tartottam tőle, hogy nektek nem tetszene, de végül mégis eljutottam addig, hogy közzétegyem az első bejegyzést, mely természetesen a prológus. A blogregényem esetében ez a rész egy kiragadott pillanat a jövőből...  Remélem tetszeni fog!

Jó olvasást kívánok!

Ui: Szeretném megköszönni továbbá az első feliratkozónak, hogy már a történet kezdete előtt bizalmat szavazott neki. Ez nagyon sokat jelent nekem!

Menekülés

Mindent körbeölelt a fény. A faluban élők megszeppenve nézték, sokan közülük azonnal bezárkóztak házaikba. Féltek. Ugyan fogalmuk sem volt róla honnan származhat a kékes fénycsóva, de érezték, hogy nem jelenthet jót.

A lány futásnak eredt. Menekülnie kellett, nem volt rá máskor lehetősége. Most kellett eltűnnie innen olyan messze, amennyire csak lehet. Szaporán szedte a lábait, testvére messze lemaradt mögötte. Ő csak rohant tovább, nem foglalkozva semmivel. A domb tetején aztán megállt és hátranézett. A látványtól elállt a lélegzete. 

A fény egyre csak terjedt, szép lassan mindent bevont, őt kereste. Méterekre tőle elnyelte a testvérét, éles sikoly hallatszott, majd néma csönd. Tudta, hogy mennie kell, lenyelte könnyeit és nekiiramodott. Leszaladt a lejtőn, az elszórtan elhelyezkedő házakat kerülgetve szaladt a végcélja felé. 

A kis kőépítmény a völgyben, egy kis kacskaringós patak mellett helyezkedett el. Alacsony fakerítéssel határolták el a területet. A lány probléma nélkül átugrott rajta.  Idegesen kopogtatott az ajtón. Nyisd ki, nyisd ki! Hosszúnak tűnő percek múltán az végre megnyikordult és kitárult. 

Egy fiú állt ott, egy gyűrött fekete pólón, zoknin és alsónadrágon kívül nem viselt mást, sötét haja össze-vissza állt. Valószínűleg akkor ébredhetett. 

- Hogy vagy képes ilyenkor aludni! - kezdte korholni a lány, de aztán észbe kapott. Erre nincs idejük. - Gyorsan!

Belökdöste a fiút a ház gyéren megvilágított nappalijába, aztán magukra csapta a bejáratot. A falhoz futott és miközben a mozgó téglát kereste, kiadta az utasítást.

- Kapj magadra valamit! Sietnünk kell!

- Freya, mi történt? - kérdezte, de azonnal felvett egy farmert és egy edzőcipőt. A lány oldalára állt.

- Mehetünk? - fordult hozzá Freya és megnyomta befelé a követ. Kinyílt egy átjáró, egy sötétségbe vesző lépcsősor tárult a szemük elé. - Mész elől?

A fiú bólintott és megindult, a lány még gyorsan visszapillantott, majd ő is eltűnt.

A kőfal visszatolódott a helyére, elzárva ezzel az utat.